A fejléc / nemkő

A koncertek:
2017. szeptember 23. szombat - Budapest, Lámpás (VII. Dob u. 15.).


A hírlevél, ha kő, ha nem és emil »   A vendégkönyv »   A TL a Fácsén »

Koncertügyi manager: Görögh Attila goroghatus(kukac)gmail(pont)com, 06 20/258-58-02
Timur Lenk-póló kapható »

« vissza

Nosztalgia rulez
(Halász-Takács-Pataki)

   Megöregedtünk, itt az idő, hogy eltervezzük, mi a fenét is meséljünk majd az unokáinknak, meg az ivócimboráknak, amikor felteszik a kérdést, hogy "baszod, tata, micsináltál, amikor még fiatal voltál?"

   Spleenes Heaven Street Seven és EmilRulez utánérzés, mosmá nekünk is folyton szar, meg már mi is csak az emlékeinkből élünk.
   De majd iszunk rá egyet.

Azt hiszem, most már végre elmondhatom - nektek
azt a kis sztorit, amit már régóta oly nagyon
szeretnék ezúton közzétenni - mert az
életben csak egyszer kap mindenki
egy ilyen sanszot, amilyet most én is, - hogy
dalban adjon elő egy ilyen zenés kis tréflit.
A szöveg persze nem vers, ugyan meglehet, hogy ímmel-
ámmal, ahol nagyon kell, azért ott még rímel - is

Mert hogy nézne ki az, kéremszépen
hogy az egykori gyönyörű nőkről - van szó
közben meg le van szarva az a nagyon nagy költő,
aki belőlem folyton kitörni készül?!

Naszóval ültem a kocsmában, előttem a borom - amit
sör helyett kértem, mert a sörtől a gyomrom
újabban kikészül, aztán ordítva meg hányva
szaladok a legközelebbi gyógyszertárba
ahol megmentik az életem egy jó kis szóda-
bikarbónával, mert az nincs nálam, mióta
a haverom azt hitte, hogy áttértem a fűről
a porra, felszívta, azóta meg gyűlöl

Hogy ezt miért is mesélem - el nektek
azt nem tudom már, de nem is lényeg
a bikarbóna mellé egy kis Cavintont is rágok,
közben nektek itt egy kicsit nosztalgiázok.

Refr.:
Semmi sincs már úgy, mint régen
Minden máshogyan volt régen
Ma már minden máshogyan van
Sőt, annál is máshogyabban

Szóval hol is tartottam, ja az emlékeimben
itt van például a nő, aki egykor belibbent
a kocsmába, leült velem szemben arra a székre
s már fogalmam sincs, hogy akkor hogyan csaltam lépre
Pedig jó volna emlékezni. mert most bármit is csinálok,
a nők nem jönnek és a régi jóbarátok
is eltűntek, nézik otthon a tévét
Én meg művész vagyok, bazmeg, aki a népnek a málét

Nem mindennapi
köcsög szinten hinti
este a színpadon ordít, hogy Nóti Báj Di Nécsör
Közben meg nem más, mint egy nyugdíjas tinédzser

Refr.

« vissza